-
1 συν-οικέω
συν-οικέω, zusammenwohnen, -leben; Hom. ep. 15, 15; τινί, wie Aesch. πατροκτονοῦσα γὰρ ξυνοικήσεις ἐμοί, Ch. 896; Soph. Tr. 541 O. R. 57; u. übertr., zusammen, verbunden sein, γῆρας, ἵνα πρόπαντα κακὰ κακῶν ξυνοικεῖ, O. C. 1240; vgl. μυρίον ἄχϑος, ᾡ ξυνοικεῖ, Phil. 1153; auch vom eng anschließenden Gewande, Tr. 1044; ἂν ἡμῖν εὖ πόσις ξυνοικῇ, Eur. Med. 242, wie ἄλλῃ ξυνοικεῖ πόσις συνεύνῳ, 1001, u. öfter; Ar. Plut. 437; übrtr., μὴ συνοικοίην φόβῳ, Eur. Heracl. 996; Thuc. 2, 68; bei Her. bes. Zusammenleben von Mann u. Frau, ἀνδρί, δούλῳ, γυναικί, δεσποίνῃ, 1, 37. 91. 93. 108. 173 u. oft; τουτέων συνοικησάντων γίνεται Κλεισϑένης, 6, 131, aus dieser Ehe; vgl. noch ἐγώ τοι δίδωμι τὴν ϑυγατέρα τὴν ἐμήν· ταύτῃ συνοίκεε, 9, 111; γυναῖκες ἀνδράσιν ἐκλεκτέαι συνοικεῖν, Plat. Rep. V, 456 b; ἀδελφοὺς καὶ ἀδελφὰς δώσει ὁ νόμος συνοικεῖν, 461 e; ταῖς γυναιξίν, Xen. Cyr. 4, 4, 10; auch übertr., κακῷ, Plat. Menex. 246 e; ἀμαϑίᾳ, Alc. I, 118 b; u. umgekehrt, ᾑ δ' ἂν ξυνοικίᾳ μήτε πλοῠτος ξυνοικῇ μήτε πενία, Legg. III, 679 d; u. so bes. von schlimmen Dingen, κακῷ, φόβῳ, λύπῃ, s. Jac. Ach. Tat. 423. – Transit., zusammen bewohnen, Κυρηναίοισι Λιβύην, Her. 4, 159; dah. pass., τοῦτο πᾶν συνῳκεῖτο ὑπὸ πολλῶν οἰκήσεων, Plat. Critia 117 e; συνοικουμένη χώρα, Xen. Lac. 4, 8; Plut. Num. 15.
-
2 συνοικέω
A dwell or live together, Hom.Epigr. 15.15, Pl.R. 577a, etc.; ξ. τινί live with, A.Ch. 909, Ar.Av. 414 (lyr.), Th.6.63, etc.;ξ. τῇδ' ὁμοῦ S.Tr. 545
;σ. μετά τινων Plu.Rom.9
; of peoples, live together, form a community,συνοικήσων τούτοισι Hdt.4.148
: abs., S.OT57, Th.2.68.2 live with in wedlock, of the man, Hdt.1.91, 196, E.Med. 242, Ar. Pax 708, Pl.Criti. 113d, PEnteux. 91.2 (iii B.C.), etc.; of the woman, ἔοισα (fort. νέοισι)γεραιτέρα Sapph. 75
, cf. Hdt.1.37, 108, E.Andr.18, etc.: abs., live in wedlock, Hdt.1.93, 4.168, 1 Ep.Pet.3.7, etc.; τούτων συνοικησάντων γίνεται Κλεισθένης from their marriage sprang Cleisthenes, Hdt.6.131.3 metaph. of feelings, circumstances, etc., μυρίον ἄχθος ᾧ ξυνοικεῖ with which he dwells, S.Ph. 1168 (lyr.);σ. φόβῳ E.Heracl. 996
; ἡδοναῖς, ἀμαθίᾳ, Pl.R. 587c, Alc.1.118b;φόβοις Phld.Ir.p.56
W.; βαρυτάτη συνοικῆσαι (sc. ἄνομος μοναρχία) Pl.Plt. 302e; also ἱππικοῖς ἐν ἤθεσιν πολὺς ξ. being much versed in their ways, E.Hipp. 1220 codd. (sed leg. ἱππικοῖσιν ἤθεσιν).b reversely, with the thing as subject, (lyr.); ;ὅπου σ. ἐρημία Lyc.957
; of the poisoned robe of Heracles, cling closely, S.Tr. 1055.c Astrol., share the same domicile,ὅταν ἡ Παφίη Ἑρμῇ στείχουσα συνοικῇ Man. 5.165
.II c. acc. loci, people or colonize jointly with,σ. Κυρηναίοισι Λιβύην Hdt.4.159
;Τροιζηνίοις Ἀχαιοὶ συνῴκησαν Σύβαριν Arist. Pol. 1303a29
:—[voice] Pass., of a place, to be thickly peopled, X.Oec.4.8, Pl.Criti. 117e, Str.6.2.4, Plu.Num.15, etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συνοικέω
См. также в других словарях:
συνοικώ — συνοικῶ, έω, ΝΜΑ, και αττ. τ. ξυνοικῶ Α [σύνοικος] διαμένω στην ίδια κατοικία, συγκατοικώ αρχ. 1. (για λαούς) σχηματίζω κοινωνία («ἡλληνίσθησαν τὴν νῡν γλῶσσαν πρῶτον ἀπὸ τῶν Ἀμπρακιωτῶν ξυνοικησάντων», Θουκ.) 2. (για άνδρα και γυναίκα) ζω μαζί… … Dictionary of Greek